A Szentlőrinctől délre fekvő 1065 fős település mai területe már a rézkor késői szakaszában is lakott hely volt. A mai község: Vásárosszentgál és Magyarszentiván egyesítésével jött létre 1940-ben Királyegyháza néven. Szentiván neve először az írott forrásokban 1274-ben bukkant fel. A Szentiván helynév a falu templomának védőszentjére, Keresztelő Szent Jánosra utal, akit az ómagyarban Szent Ivánnak neveztek. A magyar előtag a lakosság anyanyelvével kapcsolatos. Szentgál neve az írott emlékekben már 1292-ben Zenthgal néven olvasható. A Vásáros előtag a vásártartás jogára utal. Vásárairól 1376 óta vannak adatok. A török uralom ideje alatt is lakott volt, a felszabadító háborúk alatt azonban elnéptelenedett. Lakói ekkor a szomszédos falvakba menekültek. A XVIII. század elején egykori lakossága visszaköltözött Szentgálra. A falu azóta is magyar anyanyelvű. A XVI. században már mindkét települést említik a korabeli nyilvántartások.

Királyegyháza évtizedeken át híres volt arról, hogy lakói többségükben állattartásból tartották el magukat és családjukat. A szarvasmarhákat hatalmas csordákban legeltették, még a 20. század utolsó éveiben is. A gazdasági változások során azonban megüresedtek az istállók a házak udvarán, ma már csak mutatóban találunk egy-két szarvasmarhatartással foglalkozó vállalkozót.
A lakosság megélhetését a legközelebb eső városokban (Szentlőrinc, Pécs, Szigetvár) lévő munkahelyeken igyekszik biztosítani. A 20 % körüli munkanélküliséget enyhíteni látszik a falu közigazgatási területén épülő nagy ipari beruházás, ami remélhetőleg további iparosodást is fog vonzani a közelbe, ezzel esélyt teremtve nemcsak a túlélésre, de a fejlődésre is.

Az Önkormányzat egyik legfontosabb feladatának tartja az oktatási intézmény fenntartását, és ezzel összefüggésben igyekszik hagyományt teremteni, civil szervezetek (néptánccsoport, kézilabdacsapat, nyugdíjas klub) létrejöttét támogatva, egyre több kulturális programot szervezve, szeretettel fogadják az idelátogató vendégeket.